Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.
« Vissza
A maradványértéket elért eszköz terv szerinti értékcsökkenése

2018-03-06

A számviteli törvény rendelkezése szerint nem számolható terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél. Cikkünkben e szabály gyakorlati alkalmazásával foglalkozunk, megoldást keresve arra, hogy ilyen esetben hogyan kell a hasznos élettartamot elérő eszköz után értékcsökkenési leírást elszámolni.

A vállalkozó használatába kerülő immateriális javakat és tárgyi eszközöket bekerülési (beszerzési, előállítási) értéken kell nyilvántartásba venni. A bekerülési (beszerzési, előállítási) érték értékcsökkenésként számolható el, melynek lényege, hogy a vállalkozó a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értéket felosztja azokra az évekre, amelyekben az eszközöket előreláthatóan használni fogják. Az értékcsökkenés pénzben kifejezett és költségként elszámolt értéke az értékcsökkenési leírás.

Az értékcsökkenés megállapítása a hasznos élettartam és a maradványérték figyelembevételével történik.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szvtv.) értelmező rendelkezése szerint a hasznos élettartam az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja.

Időarányos elszámolás esetén a hasznos élettartam az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó
•    a várható fizikai elhasználódás (műszakok száma, tevékenységre jellemző körülmények, az eszköz fizikai jellemzői),
•    az erkölcsi avulás (technológiai változások, termékek iránti kereslet),
•    az eszköz használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők
figyelembevételével várhatóan használni fogja.

Teljesítményarányos elszámolás esetén a hasznos élettartam az a megtermelhető darabszám, elvégezhető teljesítmény vagy egyéb egységszám figyelembevételével meghatározott időszak, amely időszak alatt a gazdálkodó az előbbieket várhatóan elő tudja állítani az amortizálható eszköz felhasználásával.

Az eszköz maradványértéke – szintén az Szvtv. értelmező rendelkezése alapján - a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában – a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében – az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke, mely nulla is lehet, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős.

Fontos, hogy 2009. január 1-jétől a Szvtv-ben, illetve az Szvtv. felhatalmazása alapján készülő számviteli kormányrendeletekben meghatározott gazdálkodók saját elhatározásuk alapján az egyszerűsített éves beszámolót sajátos formában készíthetik el. A sajátos egyszerűsített éves beszámolót választó gazdálkodók az immateriális javak, tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenésének meghatározásakor a maradványértékre vonatkozó előírásokat nem alkalmazhatják.

A gazdálkodó feladata és felelőssége, hogy a számviteli politikában, illetve az eszközök és források értékelési szabályzatában döntsön a hasznos élettartam, illetve a maradványérték meghatározásának szabályairól, illetve arról, hogy a maradványértéknél mi minősül jelentősnek, illetve nem jelentősnek.

Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a bekerülési értékhez (bruttó értékhez) – maradványérték megállapítása esetén a maradványértékkel csökkentett bekerülési értékhez (bruttó értékhez) – vagy a nettó értékhez (a terv szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett bruttó értékhez) viszonyított arányát, vagy a bekerülési értéknek a teljesítménnyel arányos összegét, illetve az értékcsökkenés évenkénti abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni.

A terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés az Szvtv. 53. § (5) bekezdése alapján megváltoztatható, ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következik be. Ilyen esetben a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Az immateriális javak és tárgyi eszközök használata során bármikor előfordulhat olyan esemény, melynek folytán a hasznos élettartam elérése előtt az eszköz kivonásra kerül a gazdasági tevékenység köréből. Ha azonban kivonás nem történik, és eltelik a hasznos élettartamként meghatározott időszak, akkor ettől az időponttól alkalmazni kell az Szvtv. 53. § (6) bekezdését, mely szerint nem számolható terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.

A hasznos élettartamként meghatározott időszak elteltével a gazdálkodónak döntést kell hoznia az eszköz további sorsáról.

Az egyik lehetőség, hogy a gazdálkodó kivonja az eszközt a gazdasági tevékenység köréből, és nem hasznosítja tovább. A másik lehetőség, hogy a gazdálkodó tartósan tovább hasznosítja az eszközt a gazdasági tevékenység érdekében. Ebben az esetben meg kell határozni az eszköz új hasznos élettartamát, az eszköz új maradványértékét, és ezek figyelembevételével dönteni kell a további terv szerinti értékcsökkenés módjáról.

A döntést követően ettől az időponttól az új hasznos élettartam, az új maradványérték és az újonnan választott értékcsökkenési leírás módjának megfelelően tovább csökkenthető terv szerinti értékcsökkenési leírással az eszköz könyv szerinti értéke (eredeti maradványértéke).

Érdemes megemlíteni, hogy a gazdálkodók jellemzően elmulasztják a maradványértéket elért immateriális javakra és tárgyi eszközökre vonatkozó döntés meghozatalát, és az eszközt tovább használják – terv szerinti értékcsökkenési leírás elszámolása nélkül – a gazdasági tevékenység érdekében. Ilyen esetben a gazdálkodó sérti a számviteli törvényben foglalt kötelezettségek teljesítését.

Sok esetben a mulasztás azzal jár együtt, hogy a hasznos élettartam elteltét követő időszakban terven felüli értékcsökkenési leírás elszámolásával csökkentik a gazdálkodók az eszköz könyv szerinti értékét, az eredeti maradványértékét. Ez a gyakorlat azért hibás, mert az Szvtv. részletesen meghatározza a terven felüli értékcsökkenési leírás szabályait, melyből nem olvasható ki, hogy erre a gazdálkodónak lehetősége lenne.

 

dr. Németh Ildikó
jogász és adótanácsadó

 

Szeretnék ilyen híreket kapni >>

MAGAZIN
ELŐADÁSOK
ESETTÁR
ARCHÍVUM
JOGSZABÁLYOK
KAPCSOLAT
HÍRLEVÉL
ELŐFIZETEK
könyvelői klub | könyvelő képzés | könyvelő tanfolyam | budapest | debrecen | könyvelői konzultáció | könyvelési segédanyagok | mérlegképes könyvelő tanfolyam | klubtagság | letölthető anyagok | könyvelői tudástár | konferenciabérlet | díjmentes online szolgáltatás | könyvviteli szolgáltatás | könyvelői szakmai fórum
Minden jog fenntartva! © 2018 Könyvelői Módszertani Szemle - Könyvelői Klub
Még nem tagja közösségünknek?
Díjmentes tájékoztatás szolgáltatásunkról