A háziorvos és védőnő vállalkozók mentessége a helyi iparűzési adó alól

A Htv. 2016. január 1-jétől kiterjesztette az önkormányzati jogkört, és lehetőséget biztosított, hogy az önkormányzat a háziorvos, védőnő vállalkozó számára mentességet, kedvezményt állapítson meg, feltéve, hogy a vállalkozási szintű iparűzési adóalap az adóévben a 20 millió forintot nem haladja meg.

Háziorvos, védőnő vállalkozónak a Htv. 52. § 23. pontja szerint az a vállalkozó minősül, aki/amely – gazdálkodó szervezetként vagy egyéni vállalkozóként – külön jogszabály alapján háziorvosi, házi gyermekorvosi, fogorvosi alapellátási vagy védőnői tevékenységet végez és nettó árbevételének legalább 80 százaléka e tevékenység (tevékenységek) végzésére vonatkozó, az egészségbiztosítási szervvel kötött finanszírozási szerződés alapján az Egészségbiztosítási Alapból származik.

A háziorvosi, házi gyermekorvosi, fogorvosi alapellátási tevékenység kereteit a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet, a védőnői feladatellátást pedig a területi védőnői ellátásról szóló 49/2004. (V. 21.) ESzCsM rendelet írja körül.

A rendelkezés több törvényi feltételt szab az adómentesség érvényesítéshez.

1.    A háziorvos a külön jogszabályban – a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendeletben – meghatározott tevékenységet végezzen.

E feltétel kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a rendelet 4. § (1)-(2) bekezdései taxatíve felsorolják a háziorvos által végezhető tevékenységeket. E körbe tartozik az önkormányzattal kötött szerződésben rögzítettek szerint az ügyeleti szolgálatban való részvétel is, továbbá a tartósan betöltetlen háziorvos körzetben való helyettesítés keretében a hivatkozott bekezdésekben nevesített tevékenységek ellátása is.

2.    A rendeletben meghatározott tevékenység végzés ellenértékének (árbevétel) legalább 80 százaléka – a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) kötött finanszírozási szerződés alapján – az Egészségbiztosítási Alapból származzon.

A különböző egészségügyi alapellátást végző vállalkozó/vállalkozás a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel kötött finanszírozási szerződés alapján az általa elvégzett egészségügyi szolgáltatásnak a jogszabályi előírásoknak megfelelően megállapított – a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által visszaigazolt – díját (alapdíj, fix díj, teljesítménydíj, kártyapénz, eseti díj, egyéb díj), mint az egészségügyi szolgáltatás díját köteles elszámolni, és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 72. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint árbevételként kimutatni.

A háziorvosi bevétel részét képezi ugyanakkor az olyan tevékenységek után kapott ellenszolgáltatás is,

–    amelyet az orvos más jogviszony alapján kap (pl.: üzemorvosi tevékenység, szociális otthonban szerződés alapján végzett tevékenység),
–    amelyet saját praxis alapján kap, vagyis a díjat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nem téríti meg részére, és a páciensnek kell teljes vagy részleges térítési díjat fizetnie (pl.: gépjárművezetői engedélyhez egészségügyi alkalmassági vizsgálat, fegyverengedély, nem kötelező védőoltások, igazolások kiadása, látlelet készítése, elsősegélynyújtás, gondozás, szakértés díja stb.), illetve
–    amelyet nem az egészségbiztosítótól, hanem harmadik személytől kapott ellenszolgáltatás fejében végez (pl.: önkormányzattól az iskola-egészségügyi ellátás, foglalkozás-egészségügyi ellátás).

A Htv. külön rendelkezik arról, hogy kedvezményezettek körén belül az önkormányzat nem tehet különbséget, azaz például nem vonatkozhat más terjedelmű kedvezmény a háziorvosra és más a fogorvosra. Az adómentességnek, adókedvezménynek valamennyi háziorvos, védőnő vállalkozó számára azonosnak kell lennie.

Az azonban lehetséges – mert a Htv. nem zárja ki –, hogy az önkormányzat ne 20 millió forintban, hanem annál alacsonyabb összegben (például 10 millió forintban) rögzítse azt az adóalap-határt, amelyet meg nem haladó adóalapú kedvezményezetti körbe tartozó számára ad.

A Htv. 39/C. § (5) bekezdése 2016. január 1-jétől arról rendelkezett, hogy az így biztosított mentesség és kedvezmény csekély összegű támogatásnak minősül, amely csak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 1407/2013/EU bizottsági rendelet szabályaival összhangban nyújtható.

A Htv. 39/C. § (5) bekezdése 2017. január 1. napjától hatályon kívül helyezésre került, így a háziorvos, védőnő vállalkozó számára nyújtható mentességet, kedvezményt már nem kell csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősíteni.

(Kelt.: 2018. május)