Kintlévőség kivezetése

A számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdálkodóknak az üzleti év mérlegforduló napján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követeléseiket – minden üzleti év zárásakor – minősíteniük kell. Azt, hogy egy követelés pénzügyi megtérülése mennyire biztos, illetve bizonytalan, azt nem a követelés, hanem a vevő, az adós minősítése alapján kell megítélni. A minősítési alapelvekről, módszerekről, eljárásokról a számviteli politikában kell rendelkezni.

Ha a mérlegkészítés időpontjában ismert információk alapján az állapítható meg, hogy a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet összege tartós és jelentős összegű, akkor a követelésre értékvesztést kell elszámolni.

A Tao törvény főszabálya szerint az adóévben követelésre elszámolt értékvesztés összegével meg kell növelni az adózás előtti eredményt.
Ha a nyilvántartott lejárt követelések pénzügyi teljesülésére a gazdálkodó erőfeszítése ellenére sincs valós esély, akkor azok – a jogszabályi feltételek teljesülése estén – behajthatatlan követelésnek minősülnek.

Behajthatatlan követelés az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre, és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető);
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett;
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet;
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet;
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel;
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet;
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

Kapcsolódó

Behajthatatlan követelés áfa visszatérítése

A NAV honlapján már több tájékoztató megjelent arról, hogy éppen mi az irányadó eljárás a behajthatatlan követelések áfatartalmának visszatérítése, mint adóalap csökkentés jogintézmény tekintetében. Számos ágazatban a körbe tartozás még most is jelentős, ezért célszerű és érdemes foglalkozni a kérdéskörrel, már csak azért is, hogy a behajthatatlanságból fakadó veszteségeket, legalább azok áfájának visszatérítésével, mérsékelni lehessen.

A Tao törvény alkalmazásában behajthatatlan követelés az a követelés, amely megfelel a számviteli törvény szerinti behajthatatlan követelés fogalmának, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.

A Tao törvény tehát nem ír elő a behajthatatlan követelésekkel kapcsolatosan növelő korrekciós tételt, azonban az olyan követelések nyilvántartásból történő kivezetéséhez, amelyekre részben vagy egészben értékvesztést számoltak el, a társaságiadó-alap megállapításakor egy kapcsolódó adóalap-módosító tételt kell alkalmazni.

Azaz a román bíróságon indítani kell egy nemzetközi végrehajtást és utána le kell írni a követelést behajthatatlan követelésnek.